Centarior

Közszolgálat-ismét

Na ezt ismét nem  hagyhatom ki, ezt mindenképpen meg kell osztanom a T. olvasóközönséggel (legalábbis annak az iróniát értő és szerető részével).

Mindenkinek vannak Gyűlölt Ellenségei. Itt csokorba van szedve belőlük egynéhány, lehet szemezgetni. (A "románia, mint Európa Eric Cartmenje" megszemélyesítésen percekig hangosan röhögtem.)

19:17 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Dánia a lehetőségek országa

Volt. Kábé tíz évvel ezelőtt. Meg még talán öt évvel ezelőtt is. De manapság nem az, ez biztos. Volt szerencsém az elmúlt napokban több, próba szerencse alapon nemrégiben idevetődött hazánkfiával összefutni, úgyhogy most ezúton, közszolgálatilag, mindenkit lebeszélnék erről a csacskaságról.

Tudom, az én esetem távolról sem tipikus, hisz amikor először kijöttem, -most már több, mintkét éve- teljesen bulinak fogtam fel a dolgot. Egy utolsó nagy kalandnak, csavargásnak, mielőtt végképp beleszürkülök a mindennapok család-meló mókuskerekébe. Persze, voltak ködös elképzeléseim, meg vágyaim, hogy milyen jó lenne pár évig maradni és itt mérnökként dolgozni, de ezekben magam sem nagyon hittem.
Mindenesetre a csavargás, világlátás és a bármiféle problémától mentes, egy teljes év rész, az bejött, szavam se lehet. A højskole meg az ösztöndíj segítségével csavaroghattam az éjszakai Strassburg utcáin, vagy nyelhettem a néhány fokos vizet a norvég hegyi patakban raftingolás közben. Hónapokon át az volt a legnagyobb problémám, hogy mi lesz aznap ebédre illetve hogy napos idő lesz-e a hétvégén, hogy mehessek csavarogni. Önszorgalomból, hétvégente felderítettem bicajjal-autóval Jylland (a dán félsziget) nagyobbik, de legalábbis szebbik felét, megismertem nagyjából a dán életstílust, életszemléletet, megtanultam kicsit gitározni és -állítólag- kevésbé vagyok nagypofájú, beképzelt majom (ami -már ha igaz, persze- szintén nem utolsó dolog).
A nyelvtanulással pont a konkrét tervek hiánya miatt nem is nagyon erőltettem meg magam az első félévben. Aztán ahogy szépen kezdett körvonalazódni, hogy ez a dániai tartózkodás egyáltalán nem rossz dolog, és kezdtem magam is komolyan venni az egészet, apránként, szinte magától elkezdett felépülni az a váz, ami megtartott az kezdeti bukdácsolásban, és ami óv és segít mind a mai napig.

Ha agyonütnek sem tudnám megmondani, hogy mennyiben volt szerencsém, és hogy mennyiben a saját munkám eredménye az, amit eddig elértem, de tagadhatatlan, hogy mindkettőből sok kell(ett). Kezdve rögtön az életmentős tanfolyam elvégzésével, amit teljesen poénként indult a højskoléban, szimplán a lustaság meg a kényelemszeretet miatt, mivel ennek meglétében magam nyitottam-zártam a suli uszodáját és -némi túlzással persze- akkor használhattam, amikor csak akartam. Aztán ennek a segítségével kétezer-nyolc nyarán egy hónapot dolgozhattam a suliban és ebből a fizetésből tudtam egy évvel később a koppenhágai életemet elkezdeni és mérnöki munka híján a napi betevőt előteremteni.

Sokszor, sok helyen olvastam, hogy milyen sok rossz tapasztalata volt másoknak külföldi magyarokkal, ami előtt értetlenül álltam és állok ma is, mert nekem még csak hasonló sem volt soha. Bárki itt élő magyarral találkoztam, mindenki segítőkész volt és egy jó szóval vagy tanáccsal hozzájárult ahhoz, hogy alapvetően jól érezzem itt magam.

Olyan munkahelyeken dolgozom, ahol nem, vagy csak nagyon kis mértékben van rasszizmus, ami azért nagy szó, mert a dánok 95 %-a különböző mértékben ugyan, de ellenszenvez a külföldiekkel. Mondjuk ők ez alatt alapvetően és elsősorban az arabokat értik (amit meg is értek, és koppenhágai első évem tapasztalatai alapján igazat is kell adjak nekik érte. A probléma nagyságát érzékelteti talán, hogy az ötmilliós Dániában nagyjából 7-800 000 külföldi él, és ezek nagyobb része még másodgenerációsként sem tud/akar beilleszkedni a dán társadalomba).

Szóval amikor olyan magyarokba futok bele, akik bemondásra, majd lesz valahogy alapon jönnek ki ide halovány angol nyelvtudással, akkor bizony csóválom a fejem, mert semmit mást nem tehetek. Segítek tanáccsal meg azzal a kevés infóval, amit én összeszedegettem, de ennyi. Amikor még mindig dánokat bocsátanak el lépten-nyomon, amikor órák alatt lesz több száz jelentkező egy egyszerű takarító melóra, akkor bizony nagyon bátornak és nagyon szerencsésnek kell lenni mindenkinek, aki nem szerződéssel a zsebében jön ide szerencsét próbálni.

17:21 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Na hát erről van szó! Ezért találták fel a mozgóképet, ezért megy az ember moziba. Hogy elvarázsolják, hogy kiemeljék, hogy megdelejezzék, hogy átélje a sóvárgó vágyat a lobogó szenvedéyt, a sötét keserűséget, az összetörtséget, a felemagasztaltságot, hogy egy pillanatra különlegesnek érezhesse magát, hogy a vége felirat után még percekig üljön a székben bárgyú vigyorral az arcán, hogy hazafelé az úton végig dúdoljon, hogy lássa: vannak még jószínész nők, jó színésznők, jó színészek, és hogy nagyon igaz a filmben elhangzott mondat:
"Nem az a fontos, hogy mi van a forgatókönyvben leírva. Az egyetlen, ami számít az az, ahogy lassan megfordulsz, ahogy nézel, ahogy mosolyogsz, ahogy 'létezel' a vásznon! "

Nine.

 

(ja, és ez nem az a film, amire barátnőt akarnál vinni magaddal...)

21:26 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(1)

Amellett, hogy alkalmanként negyed hatkor kell kelnem, hogy odaérjek hatra dolgozni, vagy hogy néha hétvégén is dolgoznom kell, megvannak ennek a munknának a maga előnyei. Mintpéldául a mai műszak is.

Elvileg síszünet van a dán iskolákban, ennek örömére az egyik uszodában ahol dolgozom, minden délelőtt belerakunk a nagymedencébe egy böszme nagy, felfújható "mászóhegyet" aminek a tetejéről -kb 2 m magasról- bele lehet ugrálni a vízbe, vagy le lehet csúszni az egyik oldalán. Ráadásul már a felkapaszkodás is elég jó móka, egyáltalán nem egyszerű. Na, szóval azt gondolná az ember, hogy ha már tanítási szünet is van, akkor ott fog zsezsegni két szakajtónyi gyerek zárásig az uszodában, ehhez képest egész délután volt hat, azaz hat vendég. Az utolsó két órában meg egy lélek sem, ami viszont így pompás lehetőséget adott arra, hogy munkaidőben, felváltva ússzon, szaunázzon vacsorát főzzőn és kajáljon az egész műszak. Végül kisimulva, felfrissülve, tele hassal elindult mindenki haza a munkahelyről a jól megérdemelt pihenés irányába.

20:21 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(3)

Veszélyes dolog Latinovitsot hallgatni verset mondani. Az ember pucolja a krumplit, megcsinálja a sörtésztát a garnélarákokhoz, és azon veszi észre magát, hogy nem kell sózni, mert potyognak a könnyei a masszába.

Hát nekem miért nem mondott senki így Ady-t vagy József Attilát, amikor ezt kellett tanulni, és tizenhét évem minden értetlenségével és tehetlen dühével álltam szemben mindazzal a papírszagú, érthetetlen képekkel teli világgal, amit az ő költészetük jelentett a tankönyv lapjain? Hát hogyan tudtam volna én akkor, ott megérteni hogy mit jelent az, hogy "s te nem ápolsz, Anyám!"

18:15 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

"Cent vagyok, 29 éves. 11 és fél hónapja WOW-tiszta.

Ekkor történt, hogy függőségemet magamnak is beismerve, kedvenc, lvl 70-es blood elf ice mage-met, jónéhány azerothi és egy két könyebb outlandi insta veteránját nem sokkal a T2 szett megszerzése után a másik négy, lvl 60+ karakteremmel és magával a World of Warcrafttal egyetemben letöröltem. Éppen amikor a Wrath of the Lich King kiegészítő megjelent.

Az első eset, hogy efféle szerhez nyúltam, olyan 7 éves koromban történt. Apám informatika tanár lévén sátoros ünnepekkor (azaz születésnapra és karácsonyra) hazahozott egy C+4-et joystickkal. Gyanítom, nem sokan emlékeznek már azokra az időkre, amikor magnókazettáról töltöttük be a programokat. Az ember fia csak leste az analóg számlálót meg reménykedett, hogy történni fog valami. Nagyjából ennyi volt a befolyása az eseményekre. Ha nem ment, akkor visszatekert, és újra próbálkozott... Szóval az összes 2D-s, mászkálós, labirintusos, űrhajós játék megvolt akkoriban, de szigorúan csak egy hétre, aztán a szülői önkény könyörtelenül diadalmaskodott.

Nem sokkal később megjelentek az első pécék és velük a másfél évenkénti órajelduplázódás, és apám -nem kevés személyes ráhatás után- a közalkalmazotti bére adta lehetőségein belül, bár jócskán elmaradva, de követte a fejlődést és fejlesztette a vasat. 286 XT, 386, 486 DX-2, DX-4, Pentium MMX és a többi.
Én nagyjából a DX2-től kezdve keserítettem meg apám életét megbízható rendszerességgel. Ugyanis akkoriban jelent meg a Tie Fighter, az X-wing, meg a Blizzardos fiúk első nagy dobása, a Warcraft első része, viszont ezek mind emulált Dos-felületről futottak, gyakorlatilag megkerülve a windows 3.1-et, a lehető legkevesebb segédprogram memóriába való töltésével (4 MB RAM-modul, ugyebár...) 
Mivel már akkoriban is rendkívül naprakész volt az oktatási anyag, amit tanultunk, én meglehetősen jól elboldogultam különféle körök rajzolását és kiszínezését eredményező, ötsoros programocska megalkotásával, de a memóriabeállítás a config.sys-ben és az autoexec.bat hathatós baszkurálása már igencsak homályzóna volt, ahol többnyire csak tippeltem. És mivel az elbarmolt parancssor helyreállítása sem sikerült maradéktalanul a gép azonnali és megoldhatatlannak tűnő lerobbanását követően, felváltva mérgelődtünk apámmal. Én az "ems memória mérete túl kicsi/emm386.exe bad or missing" hibaüzeneteken, ő meg a windóz rendszeres töltés közbeni megfagyása miatt. 
Aztán mire megtanultam rendesen DOS-parancsokat használni, és magam is meg tudtam már írni egy start.bat-ot a Warcraft 2- höz, addigra összespóroltam magamnak egy AMD K6-2-re valót. Ettől kezdve volt apámnak pár nyugodt éve (na persze, nem sok, hisz az öcsém is belenőtt közben a gépezésbe). 
Így azon kívül, hogy megtanultam gyorsan és többé-kevésbé helyesen, tíz ujjal vakon gépelni, meg elboldogulok a szövegszerkesztőben, hogy tudok pár alapszintű függvényt használni Excelben, és hogy bármikor összerakok egy egyszerűbb prezentációt, nagyjából ki is merítettük mindazon hasznos funkciókat, amire a gépet használom. Ja, megírtam rajta két szakdogát is, beágyazott diagramostul és SPSS elemzésestül, el ne felejtsem. Ellenben számtalan órát beleöltem a Warcraft 3, Diablo, Diablo 2, Call of Duty, Dune, Caesar 2 és ezekhez hasonló RPG vagy stratégiai játékokba -egyesek szerint teljesen feleslegesen. És mindezek tetejébe jött a World of Warcraft a maga kimeríthetetlen lehetőségeivel, ahol mindíg lehetett még egy kicsit csiszolni a karakter képességein vagy felszerelésén, vagy csak egyszerűen csatangolni és PvP-ben másokkal összemérni a képességeimet. Jó másfél év és két tört szerver kellett hozzá, hogy ráunjak. De, mint mondottam, majd egy éve tiszta vagyok, szóval van remény. "

Azt hallottam egyébként, hogy 2011-ben jön a Diablo várva-várt harmadik része...

15:08 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(2)

"Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!"

Na mit néztem tegnap esete? 14:18 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(2)

Kaland és vizitúra Trollföldön- második szakasz

El sem hiszem, már vagy fél órája süt a nap -kábé három hét óta először. Épp ülök a gép előtt, és a meglehetősen elcseszett és a tanár által csupa pirossal átírt dán házimat javítgatom, bár attól tartok mérsékelt sikerrel. Lélekben már a délutánra készülök, amikor is egy régi vágyam fog beteljesülni. Ugyanis mióta először jártam a budaörsi IKEÁ-ban és néztem irígykedve a látogatók 90%-át kitevő párokat, azóta szerettem volna én is végre először párostul elheveredni mondjuk a Skågen heverőn vagy körbetapogatni a Leksvik polcot. Na, hát valami hasonlóra lesz hamarosan módom. Ugyanis pár napja egy érdekes és izgalmas kísérletbe fogtam: elhívtam randira egy dán lányt, aki meglepetésemre igent mondott. Azóta túl vagyunk egy teljesen "oldschool",-izgulós-jajjmitvegyekfeles-péntekestimozitnézős-esőbenkösszebújvasétálós-buszhozkísérős randin. Nade, hogy egy-két régi ígéretnek is eleget tegyek végre, meg amúgy is jó visszagondolni a napsütéses svéd nyárra, jöjjön egy kis folytatás a nyári, svéd kalandokról. Bámulok kifelé az oslói reptér baromiszor baromi méretű üvegtáblákból épített várócsarnokának falán, korog a hasam, és hazudnék, ha azt mondanám,hogy nem lesz jó ma este már otthon lenni. Mármint Koppenhágában otthon. Egyébként a korábban betervezettt "koszos, büdös, borostás" állapotból csak a borostás teljesült maradéktalanul, mivel tegnap kétszer is fürödtem a tóban. Ámbár, a -vízparton téblábolva megcsúsztam és beleestem, majd sikítva kiugrottam és egy sziklára ülve a napon szárítköztam- mondat kifejezőbb, és jobban fedi a valóságot, mert a 18 fokos víz csak az őslakosoknak számít fürdésre alkalmas hőfoknak. Szóval miután Stockholmban négy napot áldoztam a kultúra oltárán (szó szerint, ha tetszik, hisz valamikori közszolgálati fizum felének megfelelő összeget hagytam ott a különféle múzeumok, paloták meg középkori hadihajóroncsok látogatása során), vonatra szálltam és elindultam délnyugatra, Dalsland, a svéd tóvidék irányába. A régió egyik nagyobb városában, Karlstadtban aztán buszra kellett váltanom, ezért elbattyogtam (elöl a mellkasomon kis hátizsák kajával és iratokkal, a hátamon fullra tömött, 90 lityós túrahátizsák a szükséges csingilingikkel-sátor, hálózsák, matrac, sötöbö-, szóval tényleg battyogás volt) a buszállomás infópultjához és (sorszámhúzás után, persze) mondtam, hogy hova akarok menni. Ők bólogattak, leírták egy cetlire, hogy hol kell átszállnom egy másik járatra, és még a csatlakozás idejét is megmondták. Nos, másfél órával és száz kilométerrel északabbra vártam a csatlakozást és egy csinos, orosz nemzetiségű, de már Svédországban született lánnyal csevegtem, akit a buszon ismertem meg, és aki szintén egy csatlakozásra várt. Nemsokára a lány integetve távozott egy buszon, én pedig továbbra is vártam és vártam egy meglehetősen kietlen betonplaccon, este hat óra körül-egyedül. Aztán némi kérdezősködés után kiderült, hogy a csatlakozás csak szerdán és pénteken jár, így fájdalom, de aznap nem. Viszont az általam emlegetett hely -Gustavsfors- nincs olyan messze, kb. 10-15 km. Szóval arra gondoltam, hogy elindulok gyalog, aztán majd próbálok stoppolni, elvégre vándortáboros fénykoromban ekkora távot árkon-bokron keresztül is megtettünk, bár az is igaz, hogy akkor egy egész napunk volt rá. Mindegy, a gyönge lábakon álló terv is jobb a semminél, gondoltam, és elindultam. A város határában egy keresztútnál azért még betértem egy benzinkúthoz némi útbaigazításért, ahol még egy térképet is adtak. Nos, ekkor derült ki, hogy az a falucska, ahova én akarok menni, abból bizony kettő is van egy 200 km átmérőjű kör két ellentétes pontján. Hogy hogy az istenbe létezhet két tökugyanolyan nevű falu egy országban, most sem értem egyébként. Szóval ott állok egy vadidegen városka külterületén sötétedéskor, és azon tanakodom, hogy mit évő legyek. Hatalmas szerencsémre a település aznapi utolsó busza akkor indult vissza abba a városba, ahonnan kora délután elindultam. Mivel úgy voltam vele, hogy ott mégiscsak több lehetőségem lesz akármihez fogni, hát felszálltam rá, és nem sokkal éjfél előtt örömmel üdvözöltem a már ismert, barátságos, meleg, kényelmes székekkel rendelkező várótermekkel felszerelt, ámde teljesen bezárt buszpályaudvart. (folyt.

köv.) 12:18 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Másfél hét költözés miatti netmegvonás. Ez volt. Ezzel szemben prima, másfél szobás albérlet, ahova azt engedek be, akit én akarok, akkor és azt csinálom, amikor és amit akarok. Ez van. (igen, fél év együttlakás után egy szintén másfél szobás lakásban egy másik magyar sráccal- érthető, hogy már zigegtem néha az idegtől. Együtt héderezni valaki haverral, baráttal, pláne bnővel az egy dolog, az buli. Na de én már készen kaptam a srácot, úgymond a lakás része volt. És bár alapvetően zökkenőmentesen éldegéltünk egymás mellett, ebben valószínúleg nagy szerepe volt annak, hogy két nap után kiderült, hogy nem sok közös van bennünk, és attól kezdve a minimálisra szorítkoztam a kommunikációban. Nem egyszerű eset a srác, na, az az igazság. Nálam öt évvel idősebb, valami mérnök végzettsége van, de hogy mást ne mondjak, neten szerzett magának egy perui csajt, azt akarja elvenni januárban, aztán kiköltözni hozzá Peruba. Emellé finoman szólva is egyszerű, és igénytelen, mint az albán csacsi, olyan dolgokat megevett, hogy csak lestem.) Hála a barátoknak, ismerősöknek már felszerelkeztem bútorokkal, és lassan egy új érzés kezd belopakodni a fejembe meg a szivembe: mintha kezdenének gyökereim lenni. Barátok, akikkel beszélhetek és akikre számíthatok, élmények, helyek és dolgok, amik hozzám kötődnek és én meg hozzájuk. Furcsa. Furcsa, de jó érzés. 19:42 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(6)

Ezt mindenképpen meg kell osztanom a T. olvasóval. Hiába, a Kreténen még ki lehet fogni efféle gyöngyszemeket. Remélem, majd amikor lesz fiam, legalább ennyire okos lesz, és akkor már tutira, alapból túlszárnyalja az apját. 19:46 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(1)

Hehehe, elrontottuk az örömüket. Majd 300.000, bulizásra készülő és ennek megfelelően bealapozott dán mehetett haza lógó orral a Park Stadionból (legalábbis a csoportelsőség ünnepléséhez kortyolt pár száz hektoliter, -egyébként amúgy is szar- dán sörbe néminemű keserű íz keveredett). A tegnapi újságban olvastam, az fáj nekik a legjobban, hogy harminc valahány éve nem kaptak ki idehaza vb selejtezőn. Erre jövünk mi a kis ország-kis foci élő mementójaként és régóta nem látott szép, bátor játékkal -na meg nem kis szerencsével- az orrukra koppintunk ("...a magyar vendégek nem olvasták el a meghívó szövegét..."). Nem mondom, megint van pár új ősz hajszálam az izgalom miatt, hogy nehogy az utolsó tíz percre elengedjék magukat a srácok vagy elfáradjanak, mert akkor korai volt az öröm. Nade így jóval több ember örülhetett egy kicsit szerda este, a dánok meg amúgy is mehetnek tovább a selejtezőkben, és mivel jó csapat, nyilván lesz még mit ünnepelniük. 10:42 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Van sok személyes is az utolsó indián nyári napokat kifogó Krumlovozós, evős-ivós, ágyatádadós magamföldönalvós, esőnélküli jóidőben Koppenhágában csavargós barátlátogatástól otthoni élményeken át új lakásba költözéses, ujjpercbizsergető izgalomig, de most akkor is azzal kell kezdenem, hogy a Dr. House 6. évadjának a dupla nyitó része egyszerűen fenomenális. Magasak voltak az elvárások, de még így is messze a léc fölött van a végeredmény. Gonosz. Pimasz. Hangosan röhögős. Érzelmes. Fordulatos. Must see. 20:16 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Back in buisness.

20:14 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Nahh. Ismét itt ülök a rumli közepén, -bár legalább már tele hassal- és töröm a fejem, hogy mit kéne még hazavinni. Merthogy holnap reggel irány hazafelé autóval, két hétre. Igaz, hogy ebből hat nap lesz az oda-vissza út (mégiscsak majd kétezer km a Kecskemét-Koppenhága távolság), de nem is fogok sietni. Hazafelé csavargok egyet még Csehországban, mondjuk szétnézek Karlovy Varyban, vagy amerre majd az út visz. A lényeg, hogy pompás barna söröket ihatok, és kicsit lélekben rákészülök a visszaútra, amikor is kellemes társasággal fogom bejárni Cesky Krumlov középori városkáját. Most jó érzés a bőrömben lenni.

20:31 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(2)

Ó, nem tudom szavakkal kifejezni, hogy milyen jó érzés teljesen váratlanul és véletlenül szerzett, csípős, hazai zöldpaprikával főzni. Karikázom a deszkán és közkben potyognak a könnyeim, de komolyan. Ja, me'csíp, azé', naná. 18:42 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Jut eszembe, a múlt heti pozitív listáról lemaradt az első, tökegyedül alkotott, de pompásan sikerült disznópöri galuskával, és két nappal később a maradék pöriből készített gulyásleves. És csak hogy mindenki lássa, hogy milyen barátaim vannak: Amikor mindezt elbüszkélkedtem Saroltának (szerintem teljesen jogosan), valamint még hozzátettem azt is, hogy mennyire szokatlan kis családunk férfitagajai közt az én konyha- és főzésszeretetem, ő "barátilag" megjegyezte, hogy nyilván az egésznek az az oka, hogy túlságosan szeretem a hasamat (aka: haspók vagyok), és csak ezért vagyok hajlandó fakanalat fogni és főzni magamnak, hogy jókat ehessek. Na, hát ilyen barátok mellett tényleg minek ellenségeket tartani?

18:39 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

No, azért lassan konszolidálódik a helyzet. Mondjuk úgy, hogy volt már jobb is. Ma például kábé két hét óta először előszedtem a gitárt a sarokból, ami határozottan jó jel, majdcsak megjön az író kedvem is, és idekerül néhány már régen megígért olvasnivaló. 15:45 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Ez nem az én hetem, az biztos. Indult az egész onnan hétfő délelőtt, hogy kiderült: a majd másfél munkahelynyi melóból jövő héttől csak majdnem fél marad, ami azért ha nem is katasztrófa, de meglehetősen rosszul érinti a pénzügyi helyzetemet. Pedig már éppen eljutottam abba a fázisba, hogy a boltban nem elsősorban az árcímkét néztem, hanem hogy van-e kedvem hozzá, vagy sem. Erre tessék. Aztán tegnap egy védett kerékpárúton oldalról belémjött egy autós, és csak a szerencsémnek meg a lélekjelenlétemnek köszönhettem, hogy nekem nem lett semmi bajom, viszont a hátsó kerekemben baromi nagy nyolcas keletkezett. Azt állította a pasas, hogy nem látott, ami azért meglehetősen fura védekezés, tekintve, hogy a 193 centi magasságom azért kerékpáron is elég látványos, nehéz nem észrevenni. Mindegy, személyi sérülés nem történt, kifizette az új hátsó kereket (ami munkadíjastul annyiba került, mint odahaza egy közepes áru bicaj) egy közeli bicajszervízben, és elfuvarozott munkába, szóval normálisan viselkedett. Mindezekkel szemben csak egy megállás nélkül teljesített 5 km-es maraton futóversenyt (23 és fél perc) és egy pompás kóruspróbát tudok felmutatni. Sovánka, na, sovánka. 21:12 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Már egy hete azt játszuk, hogy: 

"Hogy vagy?

Jól.

Bővebben?

Nem jól."

 

Útálok várakozni és közben infó nélkül járatni az agyamat.

Na de hamarosan kiderül. Addig is EZT keresem már egy jó ideje. Az angol DVD már megvan (hehh, Shakespeare eredetiben, mit mondjak, cinkes)  de kellene a zene is. Ötlet valaki? 

22:19 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(0)

Kaland és vízitúra Trollföldön, első szakasz

Az út során vonaton, csónakban, kikötői mólón cetlikre felfirkantott gondolatokat nagyjából időrendben  teszem ide, elsőként a stockholmi részt.

Stockholm mindíg is egyfajta sarokkő volt számomra. A vágyott nyugat egy olyan pontja, ahova először jutottam el saját akaratomból és erőmmel még egyetemistaként, hat évvel ezelőtt.  A város, mely némileg nagyképűen "Észak Velencéjének" nevezi magát valóban részben szigetekre épült, de szerintem ez az elnevezés inkább illik mondjuk Strassburgra vagy vagy Amsterdamra.
3 nap csavargás után tele vagyok élményekkel, kellemes benyomásokkal a városról és most sem lehet panaszom a szerencsémre:

- az óváros szivében kerestem hostelt, ez viszont azzal járt, hogy a csúcsrajáratott helyen csak 8 és 10 ágyas, koedukált szobákban kaptam szállást, ennek ellenére nemcsak hogy nem tűnt el se cuccom, se kajám, de még csak horkolós szobatársam se volt.

- már megérkezésem délutánján kerítettem egy kenut és nem bírtam megállni, hogy a baromi forgalmas, óvárosi kikötőben ne szerencsétlenkedjek egy másfél órácskát a mindenféle kisebb-nagyobb privát hajó meg városnézős turistaszállító között lavírozva, és a hirtelen kerekedő zivatar meg a nagy  hullámok ellenére sem borultam bele a vízbe.

-  hihetetlen, hogy micsoda csodabogarak gyűjtőhelye tud lenni egy ilyen diákszállás. Esténként mindíg összejött a közös helyiségekben pár tucat ember, aki a városnézéstől fáradtan és a vacsorától elpilledten ottragadtak az asztaloknál és kávézás-teázás közben elkezdtek beszélgetni a körülöttük levőkkel. Összeismerkedtem például olyan dán szociológus csajjal, aki tibetben dolgozott önkéntesként két évet, és ide egy argentín tangó fesztivál miatt jött egy kisebb csapattal, vagy másnap egy német egyetemista csajjal, aki a nővérével együtt egy hónapja járják Észak-Európát. De leginkább annak az öttagú svéd atlétacsapatnak örültem, akik mellettem reggeliztek a második nap, és az ő révükön -mivel végetért a verseny, amire jöttek és indultak haza- boldog tulajdonosa lettem három liter tejnek, két vekni kenyérnek  és vagy fél kiló sonkának. 

-  a három nap alatt végig jó idő volt két kis zivatart leszámítva, és ebből a második alatt én éppen a királyi kastélyban csatangoltam, ennek megfelelően némi kárörömmel néztem az ázott ürgeként beérkező, kevésbbé szerencsés sorstársakat. ( itt jegyezném meg közszolgálatilag, hogy ha valaki elvetődik Stockholmba, akkor a királyi palota látogatására a legmegfelelőbb időpont az dél és fél kettő között van, ekkor történik ugyanis a palota előtt a csinnadrattás őrségváltás, és minden túrista ott tolong, és kényelmesen meg lehet nézni mindent odabennt. Őrségváltás meg van minden nap délben.)

Ha már közszolgálatiságnál tartunk, akkor megemlítenék még két helyet, ami nekem külön tetszett,  hátha mást is érdekelne alkalomadtán. Az egyik a palota alagsorában található "fegyverterem" ahol rengeteg, rég elhalt királyok tulajdonában állott fényes páncél, pajzs, pallos és egyéb szúró-vágó fegyver látható, de nem ez a pláne, bár önmagukban is érdekesek. A pláne az az, hogy van köztük jónéhány, amit az adott király a halálakor viselt amikor meghalt a csatában vagy ledöfték gaz ármánykodó, hazai Jágók, és ki van mellé állítva adott esetben a lukas tökfödő, a vérfoltos ingecske, a gyilkos fegyver, esetleg a golyó is, ami végzett a királlyal.
Gondolkodtam rajta, hogy milyen jó lenne egy ilyen otthon is, bár egy kis lavórnyi víz a Csele patakból nyilván nem mutatna olyan jól a vitrinben, mint mondjuk egy elöl-hátul kilyuggatott, díszesen kovácsolt, 15. századi mellpáncél. Mondjuk ha meg lenne valahol Széchenyi véres kacagánya meg az öngyilkos fegyver -neadjisten a golyó-, azzal már lehetne kezdeni valamit. Sőt, jolly jokerként oda lehetne rakni egy böszme nagy, kitömött vadkant, hogy ez nem is egyszer gyilkolt főnemest minálunk. Ilyen másnak úgysincs (és mennyivel olcsóbb egy vadkan, mint egy eredeti páncél!).
A másik a méltán világhíres Vasa-muzeum, ahol egy hatalmas, középkori hadihajó van kiállítva, ami az első útján, a vízrebocsátást követően nem sokkal felborult és elsűlyedt (tisztára káeurópai sztori, de komolyan. Az aktuális svéd király nagyságát volt hivatott szimbolizálni a rivális lengyelekkel szemben, úgyhogy beleadtak az építésbe apait-anyait. Pláne,  hogy a tragédia után itt is felállítottak egy bizottságot, ami megvizsgálta, hogy ki a felelős. És hatalmas meglepetésre nem sikerült találni senkit sem. Ugye, hogy ismerős?). Csak a 70-es években találta meg egy megszállott búvár az utolsó pillanatban, mielőtt államilag megszórták volna azt a területet kövekkel hullámtörő építés címén. Kiemelni és utána konzerválni sem volt egyszerű feladat, mert vidáman széttörhetett volna az egész, de végül is szerencséjük volt, és most körbejárható az egész hatalmas, gyönyörűen faragott szobrokkal díszített monstrum. Ráadásul 95 %-ban eredeti, alig kellett valamit kicserélni rajta, na persze a kötélzeten meg a vitorlázaton kívül. Érdemes megcsodálni minden erre járónak.

21:16 -kor - Centarior - Főoldalra ajánlom!
Ide kommentelj, kérlek.(2)